Aztán megfordultam...Az ággyal szemben volt egy krém színű kanapé, mellette meg egy üvegajtó.
Erkély!!!A régi házunkban nem volt erkély a szobámban.Kirontottam és körül néztem.
Az erdőt lehetett látni.Ameddig csak a szem ellát.
-Tetszik?-Szólalt meg mögöttem Daisy.
Megfordultam.Daisy Néni az ajtóban állt és rám mosolygott.
-Igen...Nagyon tetszk!Gyönyörű!-Bólogattam.
-Akkor örülök.Magadra hagylak.Pakolj ki...ja és a fürdőd amögött az ajtó mögött van.-Mutatott egy ajtóra.
-Na nee!...Saját fürdőm van?-Kérdeztem.Majd befelé vezetett az utam.
-Igen.-Bólintott Daisy.-Akkor...Magadra hagylak...-Mondta majd kiment.
Bementem a fürdőbe és elképedtem.Nagy zuhanyzókabin, fürdőkád, vagyis...inkább már medence...Visszamentem a szobámba.Kipakoltam a cuccaimat majd mentem fürdeni.Gyors lezuhanyoztam.Rettentően fáradt voltam, úgyhogy amint a fejem leért párnára elnyomott az álom.
Másnap tízkor, ismétlem tízkor keltem fel.Nem tudom hogy tudtam ennyit aludni amikor kilenckor aludtam el...
Lementem a konyhába ahol a reggelim várt.Palacsinta meggyhabbal.
-Imádlak Daisy!-Gondoltam majd neki láttam enni.
-Áh jó reggelt!-Köszönt rám Daisy amikor bejött a konyhába.
-Neked is!És köszi a reggelit...Isteni!-Mondtam.
Miután megreggeliztem felmentem a szobámba.A délelőt gyorsan eltelt.Megebédeltem majd mentem fel.Gyors lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, kisminkeltem magam és felöltöztem.
Egy fekete csőnadrágot vettem fel, türkizkék felsővel és az ugyanijen színű tornacipőmmel.
Két óra előtt öt perccel megállt a már jól ismert piros Rabbit a ház előtt.
Fogtam a mobilomat, a farmerom zsebébe tettem és már mentem is le.
-Majd jövök!-Kiáltottam Daisynek.
Kimentem és Jake az én szerelmemnél, a kocsimnál állt.
-Azta!Ez a tiéd?-Kérdezte elképedve.
-Igen...Az én szerelmem.Ford Mustang Gt.És imádom.-Paskoltam meg a fekete kocsim tetejét.
-Nem gondoltam volna hogy az ilyen kocsikat szereted...-Mondta.-Na de gyere...A srácok már várnak!-Mondta majd ketten beültünk a piros Rabbit-be.
-És...Hogy-hogy ide költöztél?-Kérdezte út közben.
-Hát...a szüleim...meghaltak amikor tizenhárom voltam...És a dolgok...nagyon elfajultak...De erről nehéz beszélnem.-Mondtam legyűrve a könnyeimet.-Bocs...
-Semmi baj...Én kérek bocsánatot...És sajnálom...-Mondta halkan.
-Áh...Semmi baj...Már túl kellene lépnem...De nem igazán megy...-Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra...ami nem igazán ment.
-Meg tudom érteni...Még én sem léptem igazán túl...az anyám...az anyám halálán.-Nyelt nagyot.-Pedig...Tíz éve halt meg.-Mondta.
-Sajnálom...-Tettem a vállára a kezemet.
-Akkor...Nem vagyok egyedül.-Sóhajtott.
-Kérlek...Ne beszéljünk erről most...em akarok lehangolódni.-Mondtam.-Nem szeretnék majd bunkózni a barátaiddal.-Sóhajtottam.
-Oké...Megértem.-Mosolyodott el.-Akkor tereljük a témát...
-Kérdezz.-Mosolyogtam rá.
-Hol laktál eddig?-Kérdezte.
-Coloradoban...Úgyhogy vigyázz!Mert egy ízig-vérig cowgirl-el állsz szemben...Meglasszózlak!-Nevettem fel.
-Yeha!-Kurjantott fel Jake.
-Komolyan mondom...Te bolondabb vagy mint voltál!-Nevettem fel.
-Hát...Te sem panaszkodhatsz!-Mondta.
Mind kettőnkből egyszerre tört ki a röhögés.
Egy kicsi erdei ház előtt álltunk meg.
-Megjöttünk.-Mondta Jake.
-Ooké.-Mondtam.
Egyszerre szálltunk ki és indultunk el az erdei ház felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése