Ekkor egy szürke hatalmas farkas lépett ki a fák közül...Mint az álmomban.
-Paul...-Suttogtam.
Jay felpattant...Pólójával a kezében hátrált majd elrohant az erdőben...
-Paul...-Suttogtam újra majd a világ elhomályosult...Elájultam...
Kezdtem ébredezni...Karok között voltam és az illető, ak vitt mozgásban volt.Automatikusan kapálózni kezdtem, félve, hogy Jay az.
-Ne Jay!Engedj el!!!-Kiabáltam.
-Css!Nyugi!Én vagyok az, Paul!-Mondta.
Lassan kinytottam a szememet és valóban Paul vitt a karjaiban...
-Mi történt...hogy találtál meg?-Kérdeztem halkan.
-Nyugi...Jay elfutott...Nem bántott.Hiába is akart.-Mondta lágyan.-De...Miért mentél el egyedül?-Nézett rám.
-Én...Csak...sétálni akartam.Fejet szellőztetni...-Mondtam.
-Szerencséd hogy meghallottam a sikításodat.-Mondta.
-Letehetsz.Jól vagyok.-Mondtam.
-Oké...-Mondta majd letett a földre.
-Köszönöm...-Suttogtam.-Ha te nem találsz ránk akkor...-Nyeltem nagyot.Majd legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Csss...Nyugodj meg, Carly...-Ölelt meg Paul.-Vigyázok rád...
-Nem tudom elégszer megköszönni...-Mondtam.Majd ahogy a szél a hátamhoz ért megborzongtam.Te jó ég!!!Én egy száll melltartóban vagyok!-Öhm...-Mondtam majd lenéztem lenge kis "ruhámra".
-Uh...bocs...Itt a pólóm!-Mondta majd levette a pólóját és oda nyújtotta.Eközben szemei be voltak csukva.
-Kösz...-Vettem el a pólót majd felvettem.-Kicsit nagy...de jobb mint a semmi...-Mosolyodtam el.
Ketten visszamentünk a partra.Érdekes, de nem haragudtam Paul-ra hogy a karja a derekamon volt...Sőt...Talán még tetszett s :P :$
-Te jó ég!Mi történt Carly?!Miért van rajtad Paul pólója?Miért sírtál?Jay miért rohant el mint egy őrült?-Sietett elénk Emily és utána a srácok.
-hm...Jay...Hát...-Hebegtem.-Paul...Megmentett...-Néztem fel a mellettem álló srácra.
-Na jó...Én elvesztettem a fonalat...Mitől mentett meg téged Paul és hogy jön a képbe Jay?!?!-Kérdezte Jake értetlenül.
-Jaj Jake...Ez...-Sóhajtottam.-Jay...Meg..akart...engem...e...-Nem bírtam kimondani.
Jake-nek így s leesett...
-Te jó ég!!!-Káltott fel Jake.
-Mondd azt hogy Te nem akartad!-Szólalt meg mögöttem valaki.
Megfordultam és Jay állt mögöttem elégedett vigyorral a képén.
-Te utolsó rohadék...-Mondtam ökölbe szorult kezekkel.
-Mondd Carly...A barátaid ismerik a múltad?...Hogy tudják...honnan ismerjük egymást?-Nézett rám.
-Jay...Ne merd...-Kezdtem bele.
-Tudják hogy drogos voltál?...vagyis...vagy...-Mondta.-És tudják, hogy füveztél, füvezel, piálsz, bulizol...Ezeket tudják?...És hogy Én ki vagyok neked?-Köpni nyelni nem tudtam.Ahogy a többiek sem...
-Én...-Hebegtem.-Nem...Az...
-Hogy Te nélkülem senki lettél volna...a Banda adott neked életet...ismeretséget...-Jay nem állt meg...hába látta rajtam hogy összetörtem...-Ja...és a vágdosást, a kocsilopást, a rendőrös dolgokat ki ne felejtsem...Csak gondoltam joguk van tudni a "Barátaidnak"...Hogy valójában ki is vagy.-Mondta majd hátat fordított és beült a kocsijába...ami nem is tudom hogy került oda.
Nekem sem kellett több.Zokogva rohantam el a kocsimig.Nem törődtem, hogy a nevemet ordítozzák mögöttem.Beültem és indítottam. 200km/h-val mentem egészen hazáig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése