A suliban szünetet jelentettek ki valami vírus miatt.Úgy hogy már csak az őszi szünet után megyünk.Paullal közelebb kerültünk egymáshoz, ahogy a srácokkal, Daisy-vel, Emily-vel és Leah-vel is.Nagyon szeretek itt élni, főleg most, hogy vannak barátaim...
Eljött a hétfő.De most nem a vekkerem keltett...Hanem más valaki...
-Paul!-Pattantam fel majd a nyakába vetettem magam.
-Neked is jó reggelt!-Mosolygott rám.Majd megcsókolt.
-Várj meg, lezuhanyzok, felöltözök meg rendbe szedem magam...El ne menny!-Mondtam majd bementem fürdőbe a ruháimmal a kezemben.
Lezuhanyoztam gyorsan, fogat mostam, felöltöztem, kifésültem és kivasaltam a hajamat majd kisminkeltem magam.Aztán már mentem is vissza az én farkasfiúmhoz.
-Gyors voltál...-Mosolygott rám.
-Érted bármit!-Mondtam.-Daisy tudja, hogy itt vagy?-Ültem az ölébe.
-Ja...Ő küldött fel.De aztán el is ment.Azt mondta van egy kis dolga Port Angeles-ben.-Mondta Paul.
Fejemet a mellkasára hajtottam és úgy maradtunk néhány percig, csendben.Majd felálltam.-Gyere...Csinálok reggelit!-Mondtam majd kézen fogva lementünk a lépcsőn.
-Ja...Már intézkedtem.-Mondta majd leültetett az asztalhoz a konyhában és elém tolt egy nagy adag meggyhabos palacsintát.
-Te honnan...Daisy mondta, ugye?-Kérdeztem mosolyogva.Mire Paul bólintott.
-Hogy ez a kedvenced...-Fejezte be a mondatot.-Na egyél...Aztán...Meg majd meglátjuk mit csináljunk.-Mondta majd leült mellém.
-Nem bírok úgy enni ha itt ülnek mellettem.Akkor egyél Te is!-Mondtam.Majd hátra dőltem a széken, jelezve, hogy addig én sem amíg Ő sem.
Paul nagy sóhajtások és fejrázások közepette belement a dologba.Megettük a reggelit majd én elmosogattam.
-És...hogyan tovább?-Kérdeztem.
-Úgy...hogy csukd be a szemed kérlek!-Mondta elém lépve.
Engedelmeskedtem.Mire mögém lépett és a nyakamba akasztott valamit.Egy nyakláncot.Aminek jó hideg volt a medálja.
-Kinyithatod...-Mondta ismét elém lépve.
Kinyitottam a szememet és megtapogattam a medált.A tükörhöz mentem hogy megnézzem.
Ezüst nyaklác, egy farkas medállal.Teljesen meghatódtam...
-Ez gyönyörű...-Suttogtam könnyes szemmel majd Paul felé fordultam.-Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm...-Mondtam majd odamentem hozzá és magamhoz öleltem.-Hogy köszönhetném meg?...-Suttogtam.
-Elég hogy vagy nekem...És szeretlek Carly...-Mondta majd rám mosolygott.Megcsókoltam majd ismét megöleltem.
Sokáig úgy maradhattunk...De nem bántam.Azokat a perceket nem adtam volna semmiért sem.Mert Vele voltam...és...mert...Igazán boldog voltam.
De...Minden jónak vége szakad egyszer :).
-Szeretlek...-Mondtam halkan mire még jobban megölelt...
Aztán a nap folytatódott.
Elhatároztuk hogy lemegyünk Emily-hez és a srácokhoz.
Beszálltunk a házunk előtt álló fekete Volvo-ba, Paul kocsijába és már indultunk is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése