-Remek...Nem elég, hogy a srácok megvető pillantását is tűrnöm kellett...még az övét is...Hát ez rohadt jó...-Örjöngtem magamban.
Bementem a házba, lerúgtam a tornacipőmet és a lépcső felé indultam.
-Áh szia, Carly!-Mosolygott rám Emily amikor elmentem a konyha előtt.
-Szia Em, szia Daisy!-Intettem majd felrohantam a lépcsőn.
Bevágtam magam mögött a szoba ajtót, a laptopomat kivettem a táskámból, a táskát ledobtam a kanapémra és meg levetődtem az ágyra a laptopommal...
Nem tudom miért de megnéztem a horoszkópomat.Pedig hülyeségnek tartom, de most érdekelt...
Rákattintottam a "Nyilas" névre.
NYILAS
Munka: Most, hogy újra itt az ősz, munkája meghozza gyümölcsét.Jó munkát fog végezni, s ezt főnöke is látni fogja magán.De figyelem!Ne hajszolja túl magát!!!
Barátok: Ön azt gondolja, barátai elfordulnak Öntől, de nem.Szerencsés ember, mert barátai kitartanak Maga mellett.Segítik és nagy titkokat osztanak meg önnel, amitől talán az élete is megváltozhat.
Szerelem: Új szerelem tűnik fel a láthatáron!Ez a szerelem hatalmas és erős.Mindenen át kitart.Engedje magához közel ezt a nőt/férfit.Higyje el!Nem bánja meg! :)
-De jó...Új szerelem...-Sóhajtottam.-De legalább a barátaim még megvannak...
-Carly, Emily vagyok.Bemehetek?-Kopogott Em az ajtómon.
-Igen, gyere.-Mondtam majd a laptopomat letettem és felültem az ágyon.
-Szia...-Mosolygott rám Em.Maga után becsukta az ajtót és odajött hozzám.Leült az ágyam szélére.
-Szóval...-Néztem rá.
-Szóval...Csak azt akarom, hogy tudd: Akármilyen múltad is volt...Mi mindig a barátaid vagyunk és leszünk is.Ránk számíthatsz.Rám és a srácokra egyaránt.-Nézett fel rám.
-Köszönöm...-Suttogtam.-Ezt sem sokan mondták még nekem...-Próbáltam viccelődni.
-Segítünk amiben tudunk...és Jay-el meg ne is foglalkozz...Nem érdekel minket sem az a...-Mormogta Em.
-Köszi...Nagyon kedves tőletek.-Mosolyogtam rá.-És...sajnálom, hogy csak úgy...elrohantam.-Hajtottam le a fejemet.
-Semmi baj...Ez természetes.-Tette vállamra a kezét.-Megértjük.
-Ti...Annyira kedvesek vagytok velem...Én ezt nem...nem érdemlem meg.-Ráztam meg a fejemet.Éreztem, hogy könnyek tódulnak a szemembe.
-Jaj ne mondj ilyet!!!Mindenkinek kijár a boldogság és a szeretet!-Ölelt át Em.-Neked is!
Elsírtam magam.-Minden...tizenhárom évesen kezdődött...A...szüleim...halálával.-Motyogtam miközben a szememet törölgettem.
-Carly...Ha beszélni szeretnél a dologról...Mi mindig itt vagyunk neked.Legyen éjjel, vagy nappal!-Mondta Emily.
-Köszi.-Bólintottam.Majd Emily felállt.
-Mennem kell...-Mondta.-Mondom...legyen éjjel vagy nappal.-Mondta még egyszer majd az ajtó felé ment.-Szia Carly!-ntett majd elment...
Néhány percig még ültem az ágyon.Az ajtót bámulva...Majd hanyatt vágódtam és gondolkozni kezdtem.Majd meguntam a semmit tevést és elmentem zuhanyozni.Aztán lementem a konyhába.Daisy már nem volt lent.Biztos a szobájában volt, vagy valami...Ettem néhány falatot majd visszamentem a szobámba.A mobilomat és a laptopomat feltettem töltőre majd befeküdtem az ágyba.
Aztán...Mondanom sem kell...elnyomott az álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése