14.Fejezet: Part...

Aztán a maradék három nap gyorsan eltelt...Bellával a legjobb barátnők lettünk, továbbra is ellenálltunk Amy megjegyzéseinek és a srácokkal megint össze barátkoztunk.Meg is hívtak szombatra egy újabb buliba...A partra.

Hála istennek a szombat is eljött.És már este nyolc volt amikor magamra húztam egy fekete, mélyen dekoltált atlétát amin semmi minta nem volt és egy koptatott, világos farmert.És persze a fekete Converse tornacipőmet.Felvettem a fekete, vastagabb, Adidas kapucnis pulcsimat.Majd a sminkem és a hajam jött.Fél kilenckor elindultam a partra.

Amikor oda értem már javában égett a máglya és már a srácok is ott voltak.Leballagtam a tűzhöz ahol mindenki jókedvűen köszöntött és ölelt meg.

-Carly!-Lépett oda hozzám Jared.-Ő itt Kim.A bev...A barátnőm...-Mondta gyorsan.

-Szia!A nevem Kim!-Mosolygott rám a lány majd kezet nyújtott.

-Carly!-Mosolyogtam vissza majd megráztam a kezét...

Aztán oda mentem Jake-hez, aki lázasan beszélgetett Paul-lal.

-Szia, Carly!-Ölelt meg Jake.

Paul szeme egy másodpercre megvillant.

-Sziasztok!-Mosolyogtam rájuk.

-Szia...-Motyogta Paul.

-Mizu?-Kérdezte Jake.

-Semmi...Bella üdvözöl...És azt mondta, hogy sajnálja, hogy ma nem jöhetett el.-Mondtam.

Ekkor Paul elindult a sziklák felé.

-Enek meg mi a baja?!-Kérdeztem halkan.

-Csak...szerelmes...-Vont vállat.

Ezzel elindultam Paul után...Aki egy szikla takarásában, nekem háttal, ült a homokba és kavicsot hajigált a vízbe.Lassan, nesztelenül indultam el felé.

-Nem kellett volna utánam jönnöd...-Szólalt meg majd egy újabb kavicsot dobott el.

-Szép dobás!-Mondtam majd lültem mellé.-Minden oké?-Kérdeztem az arcát fürkészve.

-Fogjuk rá...-Vont vállat.-Most már vissza is mehetsz...Nem kell velem unalmasan üldögélned...

-Nem unatkozok...szeretek én is egyedül lenni...-Vontam vállat.-Paul...Mi a baj?-Kérdeztem miközben törzsemmel felé fordultam.

Paul rám nézett.Majd mikor vissza akart fordulni megragadtam a karját.-Mi a baj?-Ismételtem meg jól kihangsúlyozva az összes szót.

Ismét felém fordult...De most nem fordult vissza.Az arca egyre csak közeledett és közeledett felém...

Aztán mikor már csak néhány centi volt közöttünk megállt...-Ez...-Nyögte fájdalmasan.-Te nem akarod...Én meg...mindennél jobban akarlak...Téged.-Mondta majd felállt.

Felpattantam, megragadtam a karját.Egy pillanatig szótlanul álltunk egymással szemben majd...Megcsókoltam.Karjait a derekam köré fonta, én a nyakába kulcsoltam a karjaimat.

Csókjában egyszerre vegyült a vágy, a szerelem, a féltés, a szeretet, az aggodalom...

Szenvedélyesen de mégis érzékien lágyan csókolt.Még soha nem történt velem olyan, mint akkor, annál a csóknál.-Szeretlek, Carly...-Búgta a fülembe.

Nem szólaltam meg.Csak még szorosabban öleltem.-Én is...Téged...Paul...-Mondtam mikor már szólni tudtam.

Vissza ültünk a homokba.De most már nem csak úgy egymás mellé...Hanem Paul mögém ült, én pedig a mellkasára dőlve néztem az óceánt és a csillagos eget...

-Paul...-Szólaltam meg halkan.-Te...komolyan gondoltad, amit mondtál?...Őszintén?Szívedből?

-Persze, hogy komolyan Carly!-Mosolygott rám kedvesen.-Szeretlek!Teljes szívemből.Örökké!

-Mert...Velem már annyiszor, de annyiszor tették ezt...Nem bírnám ki, hogy...elhagyjanak.-Mondtam halkan.

-Én soha nem tennék veled ilyet, Carly!-Simogatta meg az arcomat.-Amit Én érzek irántad...Az több, mint szerelem.Nekem te vagy az életem!-Mondta majd ismét megcsókolt.-Bevésődtünk, örökké...-Suttogta, alig hallhatóan.

-Mit mondtál?-Kérdeztem.-Bevésődtünk?!...Az mit jelent?

-Szóval te nem tudsz rólunk semmit sem?Rólunk, Quilute-okról?

-Nem...De most hogy felhoztad mondd is el kérlek!-Mondtam majd megfordultam.

Így farkasszemet néztem vele...Az őszinte szerelmemmel...