17.Fejezet: Eltűntek...

-Szernted...Jake-kel minden oké?-Kérdezte halkan Paul.

-Öhm...Nem tudom...három napja hírét sem hallottam...Nem találkoztunk...Miért?-Kérdeztem aggodalmas hangon.

-Épp ezaz...Három napja mi sem láttuk...Miután...Bellával...-Nyelt nagyot.-Veszekedtek...Nem is kicst...-Sóhajtott.

-Mi?!?!-Kérdeztem.-De hát miért veszekedtek?

-Áh...Hosszú...Hagyjuk.-Rántotta meg a vállát.-Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam...

-Paul!!!-Dörrentem rá.-Mi van Jake-kel?!?!-Kérdeztem.A pánik egyre jobban hatalmába kerített...Mégis csak a legjobb barátom...-Min veszekedtek?

-Hát...Jake többet érez mint barátság...Bella viszont Edward Cullen-t szereti...azt a vérszívót...-Vont vállat Paul.-Eddig is volt már Jake ideg állapotban...de mindig haza ment...De most...Nem volt se otthon, se Sam és Emily házában...Sem senkinél.Ezek szerint nálad sem...-Rázta meg a fejét.

-Paul...Aggódom Jake miatt...És keresni próbáltátok?...-Kérdeztem.-Semmi nyom nincs?

-Nyugi, Carly...Igyekszünk...-Mondta Paul.-Tudom...hogy...Sokat jelent számodra.

-Öhm...Ezt hogy érted?!-Kaptam fel a fejemet.

-Semmi-semmi...-Rázta meg a fejét.

Nem akartam vitázni úgyhogy csak ki bámultam az ablakon.

Aztán...A kocsi megállt Emily-ék háza előtt.Mi meg kiszálltunk.

Bementünk a házba...

-Sam...Jake-ről van valami hír?-Kérdeztem Sam felé fordulva.

-Sziasztok...-Mosolygott ránk.-Nem...Sajnálom Carly...Még semmi.-Rázta meg a fejét.-De ne aggódj...Jake tud vigyázni magára.-Tette vállamra a kezét.

-Hát...Ez a tudat valahogy most nem nyugtat meg...-Sóhajtottam.

Leültünk a nappaliban.Ott volt mindenki...kivéve Jake...Ő nem volt ott...és...Hányzott.

-Hé, Csajszi!!!Figyelsz Te egyáltalán?!-Rázott ki gondolataimból Embry.

-Öhm...Tessék?-Kaptam rá a tekintetemet.

-Figyelsz te egyáltalán?!-Kérdezte.

-Bocs...Elgondolkoztam.-Mondtam majd megráztam a fejemet, mintha ezzel kirázhatnám a rossz gondolatokat.

-Csak kérdeztem, hogy lejössz-e a partra holnap...-Dőlt hátra.

-Igen...-Mondtam majd ismét elmerültem a gondolataimban...

-Vajon merre lehet most?Mit csinálhat?Mire gondolhat?-Gondolkodtam.

-Akkor...Majd jövünk!-Álltak fel a fiúk.

-Te maradsz Carly?-Nézett rám Paul.

-Tessék?-Néztem rá.-Ja...igen, maradok még egy kicsit.-Bólintottam.

-Oké...Mi is...fél óra és jövünk!Csak körül nézünk Seattle és Forks között.-Bólintott.

Ezzel az összes srác elment...

-Minden oké, Carly?...Olyan elkalandozott vagy...-Fürkészte az arcomat Em.

-Igen...Persze...Csak...Jake...-Sóhajtottam.-Aggódom miatta...

-Ne tedd.Semmi baja, tudom.-Mosolygott rám.-Tud magára vigyázni.

-Ha te mondod...-Mondtam.-Szerintem...Elmegyek sétálni...Rám fér a fej szellőztetés.-Álltam fel.

-Oké...Ahogy érzed.-Bólintott Em.

-Ha Paul esetleg hamarabb visszaérne...-Kezdtem bele, de Em leintett.

-Oké, mondom majd nek, hogy várjon meg!-Mondta.

-Köszi...-Mosolyodtam el.-És Em!...Örülök, hogy tudok valakivel beszélgetni...-Mondtam.Mire mosolyogva biccentett.

Én meg kimentem...És az erdő felé vettem utamat.

De fogalmam sincs, hogy jó ötlet-e a tervem...