6.Fejezet: Az álom

-Na jó...Nekem ideje lenne mennem.Már elég későre jár.-Álltam fel a kanapéról.

-Jaaj ne már Carly!Muszály?-Kérdezte Embry.

-Igen muszály.Daisy kinyír...-Mondtam.

-Hát jó...Akkor haza viszlek.-Állt fel Jake is.

-Máskor is gyere ám!-Kötötte a lelkemre Sam.

-Hát...Rajtam ne múljon.-Mosolyogtam rá.-Akkor...holnap este kilenckor találkozunk a parton.-Mondtam majd egy intéssel elköszönve tőlük Jake-kel kimentünk a kocsihoz.

Beültünk a kocsiba és indultunk.

-Nagyon rendesek.-Mosolyodtam el.-Örülök hogy megismerhettem őket.

-Ők is hogy megismerhettek Téged...És én is.-Mondta.

A további út elég halgatagon telt...

-Hát...Kösz a fuvart.-Mondtam amikor megálltunk a feljárón.-És az estét...vagyis a napot.

-Én köszönöm, hogy eljöttél...-Mondta rám mosolyogva.

-Na...Szia!-Mondtam majd elindultam az ajtó felé.

-Szia, Carly!-Intett Jake majd elhajtott...

-Na szia!Azt hittem már haza sem jössz.-Mosolygott rám Daisy.-Milyen volt?

-Szia...Hát haza találtam.És...nagyon de nagyon jó volt.-Lelkendeztem.

-Aha...-Mosolygott Daisy.

-Ja...És holnap este nem leszek itthon.Hívtak buliba, a partra.-Töltöttem magamnak narancslevet.

-Ááh...Tábortüzes, grilles buli?...A'La Quilute Fiúk?-Nevetett fel.

-Pontosan.-Hajtottam le az italomat.-Na de én megyek...-Mondtam majd felsiettem a szobámba.

Már fél tíz volt.Gyorsan lezuhanyoztam, átvettem a pizsimet, megmostam a fogamat majd a laptopommal az ölemben befeküdtem a jó puha ágyamba.Átfutottam a blogokat és az e-mail-eimet.Jött egy mail Jay-től.A "Bandavezér"-től.

"Szeva Cica!

Hol a fenében vagy?!?!Már két napja nem ütköztünk.Voltam nálatok de Jack meg azt mondta elköltöztél...Hol a francban vagy?!Elköltöztél egy rohadt szó nélkül???Még a Bandának sem szóltál?...Hát kedves...Ezzel el is felejthetsz minket!Soha többé ne írj, ne hívj!Szevasz!!!"

A szavak pofonként értek és a jókedvem ami volt elszállt.

Rögtön fogtam a mobilomat és előkerestem Jay számát.

Egy csörgés, kettő, három.

-Hallo!-Szólt bele egy női hang.

-Öhm...Hello Jay-el szeretnék beszélni.-Mondtam.

-Jay!Téged keres valami csaj!-Kiáltotta el magát a lány.

-Cső, mondd!-Szólt bele Jay.

-Szia Jay, Carly vagyok...Bocs ho...-Kezdtem bele de kinyomta.

-Hát ez jó...-Sóhajtottam.Majd letettem a laptopomat és a telefonomat majd aludni próbáltam.

Elnyomott az álom...

Ismét az az álom.

A ház előtt állok.

A srácok kijönnek az erdőből és engem néznek.Aztán Paul előre lép és hirtelen ott terem előttem.

Megölel.Megcsókol, azt mondja hogy szeret.Majd a helyébe egy szürke farkas lesz.Visszafut a többi sráchoz, akik már farkasok.

Eltűnnek az erdőben én meg felébredek...

Ránéztem a telefonom kijelzőjére: 02:43.

-Atyám...Ez a hülye álom...-Dörmögtem.

Az oldalamra fordultam és megpróbáltam elaludni.

Egy ideig csak forgolódtam, dobáltam magam az ágyban.

03:34. volt amikor rápillantottam ismét az órára.Aztán elnyomott az álom.

Több álmom nem igen volt.

Csak képek.Képek erről a Paul nevű srácról.

Az arcáról, tökéletes testéről, a csókunkról, aztán még egy közös kép...

Majd egy falka farkas...Tudtam Ők a fiúk...

Aztán emberi alakban voltak.És még egy csomó ilyen kép.

Majd a nap sugarai szinte égették a szemhéjamat.

Lassan, nagyon lassan nyitottam ki a szemeimet...

5.Fejezet: A srácok

Jake kurjantott egyet...Eléggé meglepődtem tőle...meg kell valljam.

-Öhm...Emily arcát ne bámuld!Samet dühíti!-Súgta oda nekem.

-Miért bámulnám?!-Néztem fel Jake-re.

De a választ már nem kaptam meg, mert Jake behúzott a házba...

-Emily!Ő itt Carly, egy régi jóbarátom!-Mondta Jake mikor a konyhába értünk.

-Áh szia!...Szóval Te vagy az a lány akivel együtt homokozott!-Mosolygott rám a lány.

Arca jobb oldalán csúnya hegek díszelegtek.Mostmár értettem miért mondta Jake hogy ne bámuljam...

-Szia...Hát igen...-Bólogattam mosolyogva.

-A srácok merre járnak?-Kérdezte Jake.

-Valahol lent vannak a parton.Kivéve Paul.Ő szerintem durmol mint mindig ha szabadnapos.-Nevetett fel Em.

-Hát igen...Ryan a durmolás koronázatlan királya...Na de gyere Carly...Nézzük meg a srácokat.-Mondta Jake majd kézen fogott és kihúzott a házból.

Elindultunk az erdőben...Alig öt perces séta után elénk tárult az óceán...

-Wow!Ez tök szép!-Mondtam.

Megpillantottunk öt félmeztelen srácot amint egymást lökdösik, röhögnek majd intenek nekünk.

-Hé, hello srácok!-Köszönt Jake amikor odaértünk hozzájuk.-Ő itt Carly, egy régi barátom.-Húzott maga mellé.

-Öhm...Hello...-Ennyit tudtam csak kinyögni nagy zavaromban.

-Szia Seth vgyok!-Vigyorgott rám az egyik srác.

-Hello, Sam vagyok...Gondolom a jegyesemet, Emily-t már megismerted...-Biccentett egy másik srác/férfi.

-Szeva!Embry vagyok...A poéngyár.-Vigyorodott el egy kisebb termetű srác.

-Szia!A nevem Quil!Isten hozott!-Mondta egy szemüveges srác.

-Jared...Amúgy hello!-Mosolygott rám az utolsó srác.

-És...Honnan jöttél?-Kérdezte Seth.

-Colorado-ból...-Mondtam.

-Húú akkor te egy igazi cowgirl vagy?!-Lelkendezett Embry.-Tudsz lovagolni is meg minden???

-Hát...Annyit tudok a lovakról, hogy négy lábuk var, növényevők és meg tudom különböztetni az elejét és a hátulját...Röviden.-Mondtam mosolyogva.

-Hú akkor haladsz...-Mondta Jared.

-Ja...Igyekszem.-Bólogattam.

Közben elindultunk sétálni a víz mentén.

-És...Miért költöztél?-Kérdezte Quil.

-Öhm...Én...-Hebegtem.

-Mellékes téma!-Mentett ki Jake.

Hálásan rá pillantottam amit Ő csak egy apró bólintással intézett el.

-Értem...Bocs.-Mondta Quil.

-Semmi baj...-Mondtam halkan.

-És amúgy merre laksz?-Kérdezte Sam.

-Forks-ban...Nem tudom ismerős-e a Daisy McCarty név...A nénikém...Nála lakom.-Mondtam.

-Ó hát persze!Emily legjobb barátnője.-Bólogatott Sam.

-Amúgy Jake!...Hogy merted eltitkolni előlünk Carlyt?!?!-Kérdezte Embry.

-Hé...Öhm...Csak tegnap jöttem...És kb. tíz éve hogy utoljára láttam Jake-t...-Mentettem most ki Én Jake-t a pácból.

-Ja...-Vont vállat Embry.-Akkor bocs Tesó.

-Áh semmi baj Embry...Már hozzá szoktunk a hülye hozzászólásaidhoz.-Veregette hátba Jake Embry-t.

-Na...kösz...-Morgott Embry.

-Ugyan!Nincs mit...-Vigyorodott el Jake önelégülten.

-És mi a teljes neved?...Mert a Carly-ból nem lehet következtetni túl sokat.-Lépett mellém Jared.

-Caroline...De azt nem szeretem.Vagy Carol vagy Carly.De a Carly-t szoktam leginkább használni.-Mondtam.-Öhm...Jake és Embry mindig...Ezt szokták csinálni?-Pillantottam a két birkózó srácra.

-Hát...Látnád őket idegállapotban...Amúgy most csak hülyéskednek.-Bólogatott Jared.

-Akkor megnyugodtam...-Sóhajtottam.

Miután Jake és Embry lenyugodtak vissza indultunk a házhoz.

Az összes sráccal jól megvoltunk...De azért Paul-ra is kíváncsi lettem volna.

Na de mind egy.

A holnap esti tábortüzes bulin, amire meghívtak a fiúk, majd megismerem Paul Ryan-t is.

délután további része nagyon jól telt.Emilyvel is nagyon jól össze barátkoztunk és tovább röhögtünk Embry és Jared béna, ámde mégis szórakoztató csipkelődésén.

4.Fejezet: Erdei ház

Miután megvacsoráztunk felmentem a szobámba...Nagyon király volt!!!Lila színei és a fehér bútorai csodás összhatást keltettek.És az ágyam...Kovácsolt vaskeret, francia ágy volt...Máris imádtam.

Aztán megfordultam...Az ággyal szemben volt egy krém színű kanapé, mellette meg egy üvegajtó.

Erkély!!!A régi házunkban nem volt erkély a szobámban.Kirontottam és körül néztem.

Az erdőt lehetett látni.Ameddig csak a szem ellát.

-Tetszik?-Szólalt meg mögöttem Daisy.

Megfordultam.Daisy Néni az ajtóban állt és rám mosolygott.

-Igen...Nagyon tetszk!Gyönyörű!-Bólogattam.

-Akkor örülök.Magadra hagylak.Pakolj ki...ja és a fürdőd amögött az ajtó mögött van.-Mutatott egy ajtóra.

-Na nee!...Saját fürdőm van?-Kérdeztem.Majd befelé vezetett az utam.

-Igen.-Bólintott Daisy.-Akkor...Magadra hagylak...-Mondta majd kiment.

Bementem a fürdőbe és elképedtem.Nagy zuhanyzókabin, fürdőkád, vagyis...inkább már medence...Visszamentem a szobámba.Kipakoltam a cuccaimat majd mentem fürdeni.Gyors lezuhanyoztam.Rettentően fáradt voltam, úgyhogy amint a fejem leért párnára elnyomott az álom.

Másnap tízkor, ismétlem tízkor keltem fel.Nem tudom hogy tudtam ennyit aludni amikor kilenckor aludtam el...

Lementem a konyhába ahol a reggelim várt.Palacsinta meggyhabbal.

-Imádlak Daisy!-Gondoltam majd neki láttam enni.

-Áh jó reggelt!-Köszönt rám Daisy amikor bejött a konyhába.

-Neked is!És köszi a reggelit...Isteni!-Mondtam.

Miután megreggeliztem felmentem a szobámba.A délelőt gyorsan eltelt.Megebédeltem majd mentem fel.Gyors lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, kisminkeltem magam és felöltöztem.

Egy fekete csőnadrágot vettem fel, türkizkék felsővel és az ugyanijen színű tornacipőmmel.

Két óra előtt öt perccel megállt a már jól ismert piros Rabbit a ház előtt.

Fogtam a mobilomat, a farmerom zsebébe tettem és már mentem is le.

-Majd jövök!-Kiáltottam Daisynek.

Kimentem és Jake az én szerelmemnél, a kocsimnál állt.

-Azta!Ez a tiéd?-Kérdezte elképedve.

-Igen...Az én szerelmem.Ford Mustang Gt.És imádom.-Paskoltam meg a fekete kocsim tetejét.

-Nem gondoltam volna hogy az ilyen kocsikat szereted...-Mondta.-Na de gyere...A srácok már várnak!-Mondta majd ketten beültünk a piros Rabbit-be.

-És...Hogy-hogy ide költöztél?-Kérdezte út közben.

-Hát...a szüleim...meghaltak amikor tizenhárom voltam...És a dolgok...nagyon elfajultak...De erről nehéz beszélnem.-Mondtam legyűrve a könnyeimet.-Bocs...

-Semmi baj...Én kérek bocsánatot...És sajnálom...-Mondta halkan.

-Áh...Semmi baj...Már túl kellene lépnem...De nem igazán megy...-Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra...ami nem igazán ment.

-Meg tudom érteni...Még én sem léptem igazán túl...az anyám...az anyám halálán.-Nyelt nagyot.-Pedig...Tíz éve halt meg.-Mondta.

-Sajnálom...-Tettem a vállára a kezemet.

-Akkor...Nem vagyok egyedül.-Sóhajtott.

-Kérlek...Ne beszéljünk erről most...em akarok lehangolódni.-Mondtam.-Nem szeretnék majd bunkózni a barátaiddal.-Sóhajtottam.

-Oké...Megértem.-Mosolyodott el.-Akkor tereljük a témát...

-Kérdezz.-Mosolyogtam rá.

-Hol laktál eddig?-Kérdezte.

-Coloradoban...Úgyhogy vigyázz!Mert egy ízig-vérig cowgirl-el állsz szemben...Meglasszózlak!-Nevettem fel.

-Yeha!-Kurjantott fel Jake.

-Komolyan mondom...Te bolondabb vagy mint voltál!-Nevettem fel.

-Hát...Te sem panaszkodhatsz!-Mondta.

Mind kettőnkből egyszerre tört ki a röhögés.

Egy kicsi erdei ház előtt álltunk meg.

-Megjöttünk.-Mondta Jake.

-Ooké.-Mondtam.

Egyszerre szálltunk ki és indultunk el az erdei ház felé...

3.Fejezet: Régi-Új barátok

Mit sem törődve a dolgok állásával Jake szét tárt karjai közé ugrottam.

-Úristen!!!Eltelt tíz év...Te meg...-Sápítozott Jake.-Csak úúgy elfelejtettük egymást!...Vagyis Te engem.

-Hát...Te sem hívtál...Hiába vártam.-Mondtam.

-Hé Srácok!Inkább gyertek be!-Mondta Daisy.

Észre sem vettem, hogy eleredt az eső.

Mind a hárman bementünk a házba...

-És mesélj magadról valamit...Mi van veled?Hova jársz suliba?-Kérdezősködtem Jaketől miközben a konyhában ültünk.

-Én már nem járok suliba.-Vigyorodott el.-És...semmi különös nincs velem...-Vont vállat.

-Hogy-hogy nem?...Hány éves vagy tulajdonképp?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Tizenkilenc.-Mondta.-Na és te?...Negyven?-Csipkelődött.

-Nem talált...Negyven ből huszonhárom.-Mondtam.-...Tizenhét.

-Hú...Jól megnőttél...-Bólintott elismerően.-És...Megváltoztál.-Nyelt nagyot.

-Hát...Jó vagy rossz értelemben?-Néztem végig magamon.

-Természetesen jó értelemben.-Mosolyodott el.Majd felállt.-Nekem most mennem kell...Öhm...Daisy!Em üzeni hogy majd holnap hozza a gyógyfüveket, amiket kértél.-Mondta Daisyre pillantva.

-Rendben és köszi Jake.Kikí...-Kezdett bele de Én megelőztem.

-Hagyd csak Daisy!Kikísérem én Jaket.-Mondtam.

Jakkel elindultunk az ajtó felé...

Kimentünk és megálltunk egy piros Rabbit mellett.

-Hát...Jó újra találkozni.-Törtem meg a beállt csendet.-Örülök hogy...újra találkoztunk.Ennyi év után is...-Mosolyodtam el.

-Ja...Nem is tudod mennyire örülök.-Mosolygott rám.-Öhm...Carly...Holnapra van programod?-Kérdezte.

-Nem, nincs...de szerintem mindjárt lesz.-Mondtam.

-Hát...Ha kettőre érted jönnék, eljönnél velem a falk...a haverokhoz?-Kérdezte.

-Persze.Ha nem baj.-Bólogattam.

-Nem, dehogy...Akkor...holnap kettőre jövök érted.-Mondta majd megölelt.-Jó éjt!

-Neked is!-Mondtam majd hátrébb álltam.

Jake beszállt a kocsijába és integetve elhajtott...

Nagy mosollyal az arcomon vissza mentem a házba, Daisy-hez.

-Na mi van?!-Nézett rám felvont szemöldökkel.

-Jake holnap eljön értem kettőre és elvisz a haverjaihoz.-Mondtam boldogan.

2.Fejezet: Egy új hely, egy új élet, Forks

Kikászálódtam az ágyból.Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, kisminkeltem magam, felöltöztem és lementem a konyhába.

-Jó reggelt, Carly!-Mosolygott rám Jack.

-Neked is...-Mormogtam majd müzlit öntöttem egy tálba.Rá tejet és már reggeliztem is.

Kilenc óra volt.

-Mikor megy a gépem?-Kérdeztem unottan.

-11:40-kor.-Mondta.-Már csak néhány óra...

-Ja...Hurrá...-Sóhajtottam.-Ami a legjobb...Egy hét és kezdődik a suli is...-Mondtam.

-Ja...Tényleg!A forksi gimibe fogsz járni.A 12/A-ba.-Mondta Jack majd választ sem várva kiment a konyhából.

Csak ültem ott.Összeszűkült szemekkel bámultam magam elé és a kanalat szorongattam.Úgy hogy azt hittem szét törik...vagy mit tudom én...

Aztán befejeztem a reggelit és felmentem a szobámba.Még utoljára átnéztem mit kell betennem.Betettem a fogkefémet, miután fogat mostam, betettem a pzsmet és még a naplómat is gyorsan elrejtettem.

Aztán körbenéztem a szobán...

A szemem megakadt anyu és apu képén...Az esküvőjükön készült róluk...Odamentem a képhez, megfogtam és leültem vele az ágyam szélére.

-Hiányoztok...-Suttogtam mközben végig simítottam a hűs üvegen.Egy könnycsepp legördült az arcomon és az üvegre esett...Gyorsan és óvatosan megtöröltem a szememet, nem akartam hogy elfollyon a sminkem.Majd felálltam és a táskámba tettem a képet.

Lementem a földszintre, magam után húzva a hatalmas bőröndömet.

Fél tizenegy volt...

-Mindent össze pakoltál?-Kérdezte Jack aggódó pillantással fürkészve az arcomat.

-Igen...-Sóhajtottam.-Mikor indulunk?-Kérdeztem.

-Háromnegyed óra múlva.-Mondta.-Oké?...-Nézett rám.

-Hát...Igen.-Sóhajtottam.Legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy "Nem!Semmi sem oké ezen a kibaszott földön!!!".De nem tettem...Jobbnak láttam így.

Az a háromnegyed óra hamar eltelt.

Már csak arra eszméltem fel, hogy Jack kocsija megáll a reptér előtt, kiszállunk és bemegyünk a terminálba.

-Hát...Harminc van.Siess hogy elérd a géped!-Ölelt meg Jack.-Ha odaértél hívj!-Kötötte a lelkemre.

-Oké...Jack...Én annyira sajnálom amit mondtam.-Sóhajtottam.

-Semmi baj.-Mosolyodott el Jack.-De siess!Nehogy lekésd!-Mondta majd ismét megölelt.

Aztán már indultam is...A bőröndjeimet átvizsgálták és bepakolták a gépbe.Engem is átvizsgáltak majd mehettem is...

A repülőút hat óra volt.

Amint kiléptem a terminálból egy nő ugrott a nyakamba a nevemet kiáltozva.

-Én vagyok az!Daisy!!!-Mondta rám mosolyogva.

Beültünk a kocsijába, ami egy piros terepjáró volt és az erdő felé mentünk.

Aztán, fél órányi autóút után megálltunk egy ház előtt.Egy nagy, emeletes ház, zö...-Egy másodpercre kihagyott a szívem...PONT MINT AZ ÁLMOMBAN!!!

-Minden oké, Caroline?-Nézett rám Daisy.

-Igen...-Bólintottam.-És...inkább Carly.-Mondtam.

-Oké.-Mosolyodott el.

Leparkoltunk a ház előtt.Még csak most tűnt fel...

Itt minden zöld.Még az is aminek barnának kéne lennie.A fák törzsét zöldellő moha borította...

-De gyönyörű...-Suttogtam elképedve.

-Igen...Ngyon szép.-Bólogatott Daisy.

-Daisy!-Szólalt meg mögüllünk egy hang.

Megfordultunk és...

-Áh hello Jake!-Mosolyodott el Daisy.

-Mi?!Jake...Jacob Black??-Néztem elképedve az előttem álló izomkolosszusra.

-Igen...Az a nevem...Miért?-Mosolyodott el a srác.

-Hát...Én..Öhm...Izé...-Hebegtem.

-Ő itt Caroline McCarty...Az a kislány akivel a homokozóban játszottatok...-Segített k Daisy.

-Hogy mi van?!?!Carly?-Kérdezte Jake.

-Igen...-Bólogattam hevesen miközben olyat mosolyogtam, hogy azt hittem szét reped az arcom.

Jakkel nagyon jó barátok lettünk...De ennyi év után...

1.Fejezet: Döntések

-CARLY!!!!!-Rontott be a szobámba Jack egy borítékot lengetve.

-Nem hallottál még a kopogásról?!?!-Kérdeztem dühösen.

-Ez meg mi legyen?!-Kérdezte átadva a levelet.

Gyorsan átfutottam majd felolvastam egy mondatot: "Kedves Szülők/Nevelők!Gyermekük 165 tanórán nem szerepelt, s igazolást sem nyújtott be..."

-Aminek látszik.-Vontam vállat majd visszaadtam a levelet Jacknek.

Jack még mindig dühösen nézett rám.

Megforgattam a szememet majd visszamentem az íróasztalomhoz, leültem és a fülhallgatót bedugtam a fülembe.Bömböltetni kezdtem Brokencyde-Bree Bree című számot.

-Carly!-Ragadta meg a csuklómat Jack ami fájt a friss...

-Vágások...-Suttogta Jack a csuklómra nézve.-Hát már megint kezded?!?!-Nézett rám.

-Nem megint...Még mindig.-Vontam vállat majd kitéptem a kezemet a kezei közül.

-Carly...Döntöttem.-Ült le az ágyam szélére.-El mész Daisy-hez Forks-ba...-Mondta.

-Mi van?!?!-Pattantam fel.-Hogy hova megyek Én??

-Daisy Nénikédhez.Forksba.-Mondta majd felállt.-Most...Pakolj.Holnap délben indul a géped...Ja...És kár erölködnöd...Már döntöttem.És kár szökéssel próbálkoznod.-Ezzel kiment.

-Hát ez rohadt jó!-Rúgtam bele egy földön heverő párnába.

Elő ráncigáltam a bőröndömet.A szekrényajtót kivágva minden ruhát belegyömöszöltem.Majd a cipőimet...Vagyis 5pár tornacipőt és 2pár magassarkút.

Aztán fogtam a válltáskámat.A fiókomból minden iratomat bele pakoltam majd a fogkefémet, a fésűmet, a parfümeimet, az ékszereimet és a tusfürdőmet.

-Már végeztél is?-Kukkantott be Jack.

-Ja...-Vetettem oda foghegyről.Majd kinéztem az ablakon.Az első dolog ami az eszembe jutott: Hol a kocsim???

-Mielőtt megkérdeznéd...A kocsid már útban van Forks felé.-Mondta Jack.

-Ó király...-Morogtam majd lementem a konyhába.

Öntöttem egy pohár narancslevet majd levágódtam az asztalhoz.

-Tudom hogy haragszol rám...De a Te érdekedben teszem.-Mondta Jack miközben az ajtófélfát támasztotta.

-Tzenegy éve voltam Daisy-nél...Akkor is egy hétre és keményen...egy sráccal barátkoztam össze...-Mormogtam.-Amúgy meg...Nem haragszom.Sőt!Örülök hogy nem kell...Veled egy házban élnem!-Suttogtam majd választ sem várfa felrohantam a szobámba.

Este nyolc volt már.Fogtam a pizsimet, amit elő hagytam és mentem a fürdőmbe.

Lezuhanyoztam, hajat mostam.Majd előkerestem a fogkefémet és megmostam a fogamat.

Majd bevágódtam az ágyba a laptopommal az ölemben.

Felmentem a Facebook-ra...És a MySpace-re.

Mind a kettőn az ismerőseim száma meghaladta a 2000-ret...Amire nagyon büszke is voltam :$.

MSN...Senki nem volt fent...Vagyis senki fontos.Aztán felmentem, megnéztem az e-mail-eimet.Reklám, reklám, reklám, értesítő, stb...

A blogjaimat is átfutottam majd a laptopot kikapcsoltam, és a rózsaszín-fekete kockás táskájába tettem, amit meg rátettem a bőröndöm tetejére.

Bekapcsoltam a tévémet.

Nem volt semmi...Kikapcsoltam.Az Mp4 lejátszómat bekapcsoltam és benyomtam a legpörgősebb rock számokat: Evanescence-Going Under. Brokencyde-Bree Bree.Flyleaf-I'm so sick.És satöbbi...

Majd kikapcsoltam és csak a plafont bámultam.

"Talán nem is lesz olyan rossz...Legalább újra láthatom Jake-t...És Daisy-t...Na és persze járhatom az erdőket.A magam ura lehetek és elmehetek valamijen bulikba...Ha egyáltalán ismerik az ottani indiánok a "Buli" szót...-Gondolkodtam.

Aztán elnyomott az álom...

Elég fura álmom volt...Forksban voltam...Azt hiszem és egy ház előtt álltam.A ház egy erdő előtt állt.Elég nagy volt, emeletes.A falai, a tető és minden más fából volt.A fa zöldre volt festve.Az ajtók és az ablakok kerete, s a veranda padlója, a korláttal együtt fehér volt.

Nem mentem közel.Meg sem mozdultam.Aztán az erdőből öt...nem is!

Hét félmeztelen, farmeros srác lépett ki.Engem bámultak...Az egyik elindult felém.Aztán hirtelen előttem termett.Arca tökéletes volt...ahogy a teste is.Izmos volt.Rám mosolygott és megfogta a kezemet.

-Carly...-Suttogta majd derekamra csúsztak izmos, forró karjai.Közelebb húzott magához.Megölelt...-Szeretlek!...-Búgta a fülembe.

-Én is, Paul...-Suttogtam a mellkasába.

Majd felnéztem Rá...Megcsókolt.

Hátrébb lépett majd a kezemet is elemgedte.Amikor ismét felnéztem Rá...Már egy szürke farkas állt a helyén.

-Szeretlek, Paul...-Mosolyodtam el majd hátrébb léptem.

A szürke farkas vissza ment a többi fiúhoz...vagyis...azok is farkasok voltak.Hatalmas farkasok...Bagy 3x nagyobbak mint az átlagos farkasok.Aztán eltűntek az erdőben...

-Píí-píí-píí-píí!!!-Hallatszott az éles hang a fejem mellől.A vekkerem...

Bevezető/Porológus

A nevem Caroline McCarty.Tizenhét éves vagyok és árva.

A szüleim négy éve haltak meg egy balesetben.Azóta a nagybátyámnál, Jack-nél lakom Colorado-ban.

Tizenhárom voltam amikor az anyám, Laura McCarty és az apám, Joseph McCarty szórakozni indultak...

Tsztán emlékszem minden szavukra...Épp akkor veszekedtünk a tanulmányi eredményeimen és a baráti körömön...

"Nem, Carly!Ez nem maradhat így!Egyre rosszabb körökbe kerülsz!Tegnap a rendőrök hoztak haza, mire vársz még?!Hogy drogos legyél?"-Ordítozott velem az apám.

"Kicsim, ez így nem mehet tovább...Szeretünk, Te is tudod és aggódunk érted!Ne tedd ezt velünk!A szívünk szakad meg miattad..."-Suttogta anyám a könnyeivel küszködve.

"Gyere Drágám, Jhon és Marie már várnak ránk.Ha hazaértünk ezt lerendezzük!"-Mondta Apu majd anyuval együtt kimentek az ajtón.

Soha többé nem beszéltük meg a dolgot...És soha többé nem jöttek be azon az ajtón.

Én pedig soha többé nem voltam..."normális".

Egyre több rossz dologba keveredtem bele és egyre zűrösebb "barátokat" szereztem.

De viszont Jack...Tudta mit érzek és nem nagyon szólt rám...Csak amikor már nagyon le voltam szedálva és a padlón voltam a gyógyszerek, nyugtatók, pia, fű, drog és a bulik miatt...

Élénken él az elmémben az is, amikor anyu estimesét olvasott nekem.Akkor hat-hét éves lehettem, de nem felejtem el soha.Imádtam álomvilágban élni és hinni a csodás lényekben.

De mostmár gyűlölöm!Gyűlölöm az álomvilágot és a tündérmeséket.Mert megtanultam...Akkor küld a padlóra amikor minden más is cserben hagy és nagy szükséged lenne rá...egy olyan világra ahol minden öröm és semmi nem rossz...

Ezt akkor tanultam meg.Akkor amikor Steven Rendőrfőnök jelent meg az ajtónban...Akkor már tudtam: Semmi sem jó és szép.Az álomvilág eltűnt, semmivé foszlott...Mint a szüleim léte, s emléke...