Az első Díjam!

Köszönöm a Díjat Carly-nak!

www.carly-quequowle.blogspot.com

1.:Megírod kitől kaptad!

2.:Írsz öt dolgot magadról!

3.:Kiteszed a képet a blogodra!

4.:Továbbítod legalább öt embernek!

5.:Hagysz nálunk egy megjegyzést!

5 dolog rólam:

A nevem Maczák Evelin.Tizenhárom éves, álmodozó lány vagyok.Van két kutyám, Bogyó és Scooby.Kedvenc állatom a ló.Négy éves korom óta lovagolok.IMÁDOM A TWILIGHT-OT (L)(L)(L)!!!

Akiknek ajánlom:

Szabina: lilycullenharper-szabina.blogspot.com

Dzsenni: beckyfanfiction.blogspot.com

Flame: flame-dream.blogspot.com

Dalma: bessfanfiction.blogspot.com

Claire: lifefreeorletmedie-claire.blogspot.com

Kedves Olvasóim!

Kedves Olvasóim!

Tudom, hogy már unalmas olvasnotok, látnotok, hogy minden Blogger a kommentekért könyörög.

De kérlek Titeket! Írjatok néhány szót, legyen pozitív vagy negatív, nem érdekel!

Csak tudnin szeretném, hogy mi a véleményetek a fejezetekkel kapcsolatban.

Előre is köszönöm!

Puszillak Titeket és köszönöm, hogy olvassátok a sztorit!

Puszillak Titeket!

GoOofy

18.Fejezet: Amikor egy farkas kiönti a szívét...

Mélyen az erdőben sétáltam...Érdekes volt de nem volt bennem félelem, hiába éreztem, hogy kéne...

-Jake!!!Jaaakeee!-Kiáltoztam.

Erre egy farkas vonyítás jött a hegyek lába felől.

Mt sem hezitálva nekilódultam és rohanni kezdtem a hang irányába.

-Jake!!!Jake?!?!-Kiáltottam zihálva majd egy jó hosszú futás után, mikor már mind a két oldalt szúrt neki dőltem egy fának.

Az egyik, velem szemben lévő bokorból motoszkálás hallatszott.

-Jake?...-Suttogtam.

A bokorból egy vörös farkas hatalmas feje bukkant ki.Boldogan oda rohantam.

-JAKE!!!-Skoltottam majd átöleltem vastag nyakát.Ujjaimmal bele túrtam a puha, dús, meleg bundába.

Jake nyüszögött majd orrával megbökött.

-Bocsi csak...Féltettelek és...és...hiányoztál és...és...Annyira aggódtam!Hol a fenében voltál?!?!-Csattantam fel.

A farkas eltűnt és Jake jött vissza emberi alakban, felöltözve (amit fogalmam sincs hogy csinált...).

-Hol voltál Te bolond?!-Öleltem meg ismét.Most ő is vissza ölelt.

-Csak...Kellett egy kis idő...Gondolkodni.-Vont vállat.

Most láttam meg elgyötört, szomorú és fáradt arcát.

-Nem aludtál már egy jó ideje...Mi?-Simítottam végig a karján mire csak egy bólintás volt a válasz.-Mi a baj, Jake?...Nekem elmondhatod.

-Csaj ügy...Mind egy.-Vont vállat.

-Jake...-Fogtam meg forró kezét majd a szemébe néztem.-Bella?...

-Honnan tudsz Te...-Kezdett bele majd leesett neki.-Paul...És a srácok...-Morogta.

-Igen.De ez nem lényeg!Min veszekedtetek?-Kérdeztem.

-Hát tudod...Bellával elég közel állunk egymáshoz de Ő...Ő Edwardot szereti...Azt a vérszívót...-Morogta majd megremegett, mire én megszorítottam a kezét.-És én...Nem tudom Őt elengedni...Én szeretem Őt...Teljes szívemből.De ezt nem képes megérteni és...Elfogadni.Csak játszik velem...Amikor Edward elhagyta majd' egy évre akkor is én voltam ott neki.Az én vállamon sírta ki magát, velem volt mindig.És én meg segítettem neki kikerülni a hullámvölgyből.-Mondta halkan.-Erre Ő meg...Most a fejemhez vágta, hogy "Én szeretlek Jake, de ha választásra kényszerítessz Edwardot választom.Ami volt elmúlt.Edward itt van nekem...Nincs szükségem veszekedésre, de rád igen!Mert te vagy a legjobb barátom!"

-És...Mit mondtál neki?-Kérdeztem.

-Semmit nem tudtam, mert Edwarddal a sarkában elment.-Sóhajtott.

-Annyira sajnálom Jake...-Simogattam meg a hátát.-Tudom...Ezt könnyű mondani, de...Ő nem érdemel meg téged!Keress egy másik lányt...Bella aljas volt veled!Kihasznált!-Mondtam.

-Tudom én is, hogy igazad van de ez annyira nehéz...-Mondta halkan.-Még soha nem szerettem senkit igazán, de...Őt...Őt teljes szívemből szerettem...Szeretem...-Rázta meg a fejét.

-Tudom Jake...Tudom milyen rossz érzés az amikor a szerelmedet mással látod, de...Hidd el!Nem szabad rögeszmésen ragaszkodni egy álomhoz...Túl kell lépni, mert néha a dolgok mélyére kell néznünk, hogy tisztán lássunk és nem szabad megelégednünk azzal, hogy a felszínt kapargatjuk!-Mondtam komolyan.

-Mintha apámat hallanám...-Nevetett fel keserűen majd ismét megölelt.-Köszönöm Carly...-Suttogta a fülembe majd felálltunk.

-Vissza megyünk Emilyékhez?...-Kérdeztem.

Mire JAke bólintott.Én meg megfogtam a kezét és elindultunk vissza a házhoz.

17.Fejezet: Eltűntek...

-Szernted...Jake-kel minden oké?-Kérdezte halkan Paul.

-Öhm...Nem tudom...három napja hírét sem hallottam...Nem találkoztunk...Miért?-Kérdeztem aggodalmas hangon.

-Épp ezaz...Három napja mi sem láttuk...Miután...Bellával...-Nyelt nagyot.-Veszekedtek...Nem is kicst...-Sóhajtott.

-Mi?!?!-Kérdeztem.-De hát miért veszekedtek?

-Áh...Hosszú...Hagyjuk.-Rántotta meg a vállát.-Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam...

-Paul!!!-Dörrentem rá.-Mi van Jake-kel?!?!-Kérdeztem.A pánik egyre jobban hatalmába kerített...Mégis csak a legjobb barátom...-Min veszekedtek?

-Hát...Jake többet érez mint barátság...Bella viszont Edward Cullen-t szereti...azt a vérszívót...-Vont vállat Paul.-Eddig is volt már Jake ideg állapotban...de mindig haza ment...De most...Nem volt se otthon, se Sam és Emily házában...Sem senkinél.Ezek szerint nálad sem...-Rázta meg a fejét.

-Paul...Aggódom Jake miatt...És keresni próbáltátok?...-Kérdeztem.-Semmi nyom nincs?

-Nyugi, Carly...Igyekszünk...-Mondta Paul.-Tudom...hogy...Sokat jelent számodra.

-Öhm...Ezt hogy érted?!-Kaptam fel a fejemet.

-Semmi-semmi...-Rázta meg a fejét.

Nem akartam vitázni úgyhogy csak ki bámultam az ablakon.

Aztán...A kocsi megállt Emily-ék háza előtt.Mi meg kiszálltunk.

Bementünk a házba...

-Sam...Jake-ről van valami hír?-Kérdeztem Sam felé fordulva.

-Sziasztok...-Mosolygott ránk.-Nem...Sajnálom Carly...Még semmi.-Rázta meg a fejét.-De ne aggódj...Jake tud vigyázni magára.-Tette vállamra a kezét.

-Hát...Ez a tudat valahogy most nem nyugtat meg...-Sóhajtottam.

Leültünk a nappaliban.Ott volt mindenki...kivéve Jake...Ő nem volt ott...és...Hányzott.

-Hé, Csajszi!!!Figyelsz Te egyáltalán?!-Rázott ki gondolataimból Embry.

-Öhm...Tessék?-Kaptam rá a tekintetemet.

-Figyelsz te egyáltalán?!-Kérdezte.

-Bocs...Elgondolkoztam.-Mondtam majd megráztam a fejemet, mintha ezzel kirázhatnám a rossz gondolatokat.

-Csak kérdeztem, hogy lejössz-e a partra holnap...-Dőlt hátra.

-Igen...-Mondtam majd ismét elmerültem a gondolataimban...

-Vajon merre lehet most?Mit csinálhat?Mire gondolhat?-Gondolkodtam.

-Akkor...Majd jövünk!-Álltak fel a fiúk.

-Te maradsz Carly?-Nézett rám Paul.

-Tessék?-Néztem rá.-Ja...igen, maradok még egy kicsit.-Bólintottam.

-Oké...Mi is...fél óra és jövünk!Csak körül nézünk Seattle és Forks között.-Bólintott.

Ezzel az összes srác elment...

-Minden oké, Carly?...Olyan elkalandozott vagy...-Fürkészte az arcomat Em.

-Igen...Persze...Csak...Jake...-Sóhajtottam.-Aggódom miatta...

-Ne tedd.Semmi baja, tudom.-Mosolygott rám.-Tud magára vigyázni.

-Ha te mondod...-Mondtam.-Szerintem...Elmegyek sétálni...Rám fér a fej szellőztetés.-Álltam fel.

-Oké...Ahogy érzed.-Bólintott Em.

-Ha Paul esetleg hamarabb visszaérne...-Kezdtem bele, de Em leintett.

-Oké, mondom majd nek, hogy várjon meg!-Mondta.

-Köszi...-Mosolyodtam el.-És Em!...Örülök, hogy tudok valakivel beszélgetni...-Mondtam.Mire mosolyogva biccentett.

Én meg kimentem...És az erdő felé vettem utamat.

De fogalmam sincs, hogy jó ötlet-e a tervem...

16.Fejezet: Ajándék :)

Aztán a napok ismét teltek...Eltelt egy hét.

A suliban szünetet jelentettek ki valami vírus miatt.Úgy hogy már csak az őszi szünet után megyünk.Paullal közelebb kerültünk egymáshoz, ahogy a srácokkal, Daisy-vel, Emily-vel és Leah-vel is.Nagyon szeretek itt élni, főleg most, hogy vannak barátaim...

Eljött a hétfő.De most nem a vekkerem keltett...Hanem más valaki...

-Paul!-Pattantam fel majd a nyakába vetettem magam.

-Neked is jó reggelt!-Mosolygott rám.Majd megcsókolt.

-Várj meg, lezuhanyzok, felöltözök meg rendbe szedem magam...El ne menny!-Mondtam majd bementem fürdőbe a ruháimmal a kezemben.

Lezuhanyoztam gyorsan, fogat mostam, felöltöztem, kifésültem és kivasaltam a hajamat majd kisminkeltem magam.Aztán már mentem is vissza az én farkasfiúmhoz.

-Gyors voltál...-Mosolygott rám.

-Érted bármit!-Mondtam.-Daisy tudja, hogy itt vagy?-Ültem az ölébe.

-Ja...Ő küldött fel.De aztán el is ment.Azt mondta van egy kis dolga Port Angeles-ben.-Mondta Paul.

Fejemet a mellkasára hajtottam és úgy maradtunk néhány percig, csendben.Majd felálltam.-Gyere...Csinálok reggelit!-Mondtam majd kézen fogva lementünk a lépcsőn.

-Ja...Már intézkedtem.-Mondta majd leültetett az asztalhoz a konyhában és elém tolt egy nagy adag meggyhabos palacsintát.

-Te honnan...Daisy mondta, ugye?-Kérdeztem mosolyogva.Mire Paul bólintott.

-Hogy ez a kedvenced...-Fejezte be a mondatot.-Na egyél...Aztán...Meg majd meglátjuk mit csináljunk.-Mondta majd leült mellém.

-Nem bírok úgy enni ha itt ülnek mellettem.Akkor egyél Te is!-Mondtam.Majd hátra dőltem a széken, jelezve, hogy addig én sem amíg Ő sem.

Paul nagy sóhajtások és fejrázások közepette belement a dologba.Megettük a reggelit majd én elmosogattam.

-És...hogyan tovább?-Kérdeztem.

-Úgy...hogy csukd be a szemed kérlek!-Mondta elém lépve.

Engedelmeskedtem.Mire mögém lépett és a nyakamba akasztott valamit.Egy nyakláncot.Aminek jó hideg volt a medálja.

-Kinyithatod...-Mondta ismét elém lépve.

Kinyitottam a szememet és megtapogattam a medált.A tükörhöz mentem hogy megnézzem.

Ezüst nyaklác, egy farkas medállal.Teljesen meghatódtam...

-Ez gyönyörű...-Suttogtam könnyes szemmel majd Paul felé fordultam.-Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm...-Mondtam majd odamentem hozzá és magamhoz öleltem.-Hogy köszönhetném meg?...-Suttogtam.

-Elég hogy vagy nekem...És szeretlek Carly...-Mondta majd rám mosolygott.Megcsókoltam majd ismét megöleltem.

Sokáig úgy maradhattunk...De nem bántam.Azokat a perceket nem adtam volna semmiért sem.Mert Vele voltam...és...mert...Igazán boldog voltam.

De...Minden jónak vége szakad egyszer :).

-Szeretlek...-Mondtam halkan mire még jobban megölelt...

Aztán a nap folytatódott.

Elhatároztuk hogy lemegyünk Emily-hez és a srácokhoz.

Beszálltunk a házunk előtt álló fekete Volvo-ba, Paul kocsijába és már indultunk is...

15.Fejezet: Egy hatalmas titok

-Nézd ez...-Mondta.-Ez...nem csak rólam szól.És ez egy hatalmas titok...Ha kiderül...Félni fogsz tőlem...Tőlünk...-Rázta meg a fejét.

-Nem vagyok félős, Paul!-Mosolyodtam el.

-Nem hallottad még a legendát?...Hogy a Quilute indiánok ősei farkasok...-Kérdezte.

-Farkasok?...Mármint...Igazi farkasok?-Kérdeztem.

-Igen...És néhány szerencsés örökös...hordozza azt a "bizonyos" DNS-t...Mint ahogy mi is.Sam, Jake, Jared, Embry, Quil, Seth, Leah és...Én is.-Mondta.

-Fordíts kérlek...Mert tuti, hogy nem jól értelmeztem a dolgot...-Mondtam.

-De...Nagyon is jól...-Sóhajtott.-Mi alakváltók vagyunk.Azaz...farkasok.Vérfarkasok jobban mondva.De nem olyan filmbeli izé...semmi ezüst golyó vagy ilyenek...Kinézetre olyanok vagyunk, mint a normális farkasok.Csak kb...3x-4x nagyobbak.

-Ez hihetetlenül hangzik...-Mosolyodtam el.-És...mi van még???Mesélj kérlek!

-Hát...Tudod, ahogy vagyunk mi is...úgy vannak vámpírok is.Te ismered Bellát...Ugye?...Na...Neki a szerelme is egy vámpír.Edward Cullen.Itt Forks-ban csak a Cullen család a vámpír.De ők sem nomád vámpírok.Ők vegetáriánusok, állatvéren élnek.-Mondta miközben kezünket össze kulcsolta.-És itt van még a Bevésődés is...Mi farkasok így találjuk meg a párunkat.Olyan mint az első látásra szerelem, csak sokkal jobb és erősebb annál...És egy életre szól.-Mosolyodott el.-Mi ketten bevésődtünk.Ahogy Emily és sam is...És Jared pedig Kim-mel...Ja...Quil pedig Claire-rel...De claire-t még nem ismered.Ő csak egy hat éves kislány.

-Mi?!Hat éves?!-Kérdeztem döbbenten.

-Igen...Tudod a farkasoknál a bevésődés akármikor bekövetkezhet és akárkibe bevésődhetünk.Legyen az egy pólyás kisbaba vagy egy korunkbeli...Leah...Leah viszont nem vésődhet be soha.-Mondta szomorúan.

-Miért?-Kérdeztem aggodalmasan.

-Mert...Leah...Meddő...-Mondta halkan.-És aki meddő, tehát...nem lehet gyereke az nem vésődhet be...

-Ez hihetetlen, de ugyanakkor rendkívül izgalmas!!!-Mondtam.-És...Milyen színű farkas vagy?És Jake?És a többiek?-Kérdezősködtem kíváncsian.

-Én grafit-szürke, Jake rozsda-barna, Sam fekete, Jared barna, Embry szürke, fekete foltokkal a hátán, Seth homok színű, Qul meg sötét barna...Ja...És Leah hófehér.-Sorolta.

-Azta...Biztos gyönyörűek vagytok...Mint az álmomban...-Sóhajtottam.-És még van valami érdekesség??

-Hát...Ha farkas alakban vagyunk halljuk egymás gondolatait.És akkor gondolatban kommunikálunk.-Mondta Paul majd hátra dőlt.

Én ülve maradtam és bámultam magam elé.Nem hittem a fülemnek...A tündérmesék és a horror sztorik valósak...De remélem...Ez a tündérmese nem küld majd a padlóra...

Oda kúsztam Paul mellé és a karjaiba fészkeltem magam.Annyira jó volt így.Ketten, a sötétben, a csillagos ég és a telihold fénye alatt...Csendesen.

Nem szólaltunk meg...Csak feküdtünk a meleg homokban...

-Miért vagy ilyen forró?-Könyököltem fel.

-Farkasos dolog ez is...Az átlag testhőmérsékletünk 40 és 53° között van.Ha izgalmi állapotban vagyunk, vagyis felhevülünk...elérhetjük a 60°-ot is...-Mondta majd rám mosolygott.

-Azta...-Mondtam majd mosolyra húztam a számat.-Akkor...Van egy saját bejáratú farkasom és egyben egy saját bejáratú kazánom is...Nem fogok idén sem fázni az biztos...-Mondtam.

-Nem...Egész életedben nem fogsz fázni, ha velem maradsz...Én soha nem fogom hagyni, hogy fázz...se azt hogy bajod essen, sem azt hogy...-Kezdett bele de én az ujjamat az ajkára helyeztem.Majd magamra húztam és megcsókoltam.Ő is vissza csókolt.

Szerettem őt...És szeretni is fogom mindörökké...Ameddig élek!

Aztán...Csak úgy a semmiből az eszembe jutott egy kis idézet:

Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég, S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén, Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél, S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
	Maché

14.Fejezet: Part...

Aztán a maradék három nap gyorsan eltelt...Bellával a legjobb barátnők lettünk, továbbra is ellenálltunk Amy megjegyzéseinek és a srácokkal megint össze barátkoztunk.Meg is hívtak szombatra egy újabb buliba...A partra.

Hála istennek a szombat is eljött.És már este nyolc volt amikor magamra húztam egy fekete, mélyen dekoltált atlétát amin semmi minta nem volt és egy koptatott, világos farmert.És persze a fekete Converse tornacipőmet.Felvettem a fekete, vastagabb, Adidas kapucnis pulcsimat.Majd a sminkem és a hajam jött.Fél kilenckor elindultam a partra.

Amikor oda értem már javában égett a máglya és már a srácok is ott voltak.Leballagtam a tűzhöz ahol mindenki jókedvűen köszöntött és ölelt meg.

-Carly!-Lépett oda hozzám Jared.-Ő itt Kim.A bev...A barátnőm...-Mondta gyorsan.

-Szia!A nevem Kim!-Mosolygott rám a lány majd kezet nyújtott.

-Carly!-Mosolyogtam vissza majd megráztam a kezét...

Aztán oda mentem Jake-hez, aki lázasan beszélgetett Paul-lal.

-Szia, Carly!-Ölelt meg Jake.

Paul szeme egy másodpercre megvillant.

-Sziasztok!-Mosolyogtam rájuk.

-Szia...-Motyogta Paul.

-Mizu?-Kérdezte Jake.

-Semmi...Bella üdvözöl...És azt mondta, hogy sajnálja, hogy ma nem jöhetett el.-Mondtam.

Ekkor Paul elindult a sziklák felé.

-Enek meg mi a baja?!-Kérdeztem halkan.

-Csak...szerelmes...-Vont vállat.

Ezzel elindultam Paul után...Aki egy szikla takarásában, nekem háttal, ült a homokba és kavicsot hajigált a vízbe.Lassan, nesztelenül indultam el felé.

-Nem kellett volna utánam jönnöd...-Szólalt meg majd egy újabb kavicsot dobott el.

-Szép dobás!-Mondtam majd lültem mellé.-Minden oké?-Kérdeztem az arcát fürkészve.

-Fogjuk rá...-Vont vállat.-Most már vissza is mehetsz...Nem kell velem unalmasan üldögélned...

-Nem unatkozok...szeretek én is egyedül lenni...-Vontam vállat.-Paul...Mi a baj?-Kérdeztem miközben törzsemmel felé fordultam.

Paul rám nézett.Majd mikor vissza akart fordulni megragadtam a karját.-Mi a baj?-Ismételtem meg jól kihangsúlyozva az összes szót.

Ismét felém fordult...De most nem fordult vissza.Az arca egyre csak közeledett és közeledett felém...

Aztán mikor már csak néhány centi volt közöttünk megállt...-Ez...-Nyögte fájdalmasan.-Te nem akarod...Én meg...mindennél jobban akarlak...Téged.-Mondta majd felállt.

Felpattantam, megragadtam a karját.Egy pillanatig szótlanul álltunk egymással szemben majd...Megcsókoltam.Karjait a derekam köré fonta, én a nyakába kulcsoltam a karjaimat.

Csókjában egyszerre vegyült a vágy, a szerelem, a féltés, a szeretet, az aggodalom...

Szenvedélyesen de mégis érzékien lágyan csókolt.Még soha nem történt velem olyan, mint akkor, annál a csóknál.-Szeretlek, Carly...-Búgta a fülembe.

Nem szólaltam meg.Csak még szorosabban öleltem.-Én is...Téged...Paul...-Mondtam mikor már szólni tudtam.

Vissza ültünk a homokba.De most már nem csak úgy egymás mellé...Hanem Paul mögém ült, én pedig a mellkasára dőlve néztem az óceánt és a csillagos eget...

-Paul...-Szólaltam meg halkan.-Te...komolyan gondoltad, amit mondtál?...Őszintén?Szívedből?

-Persze, hogy komolyan Carly!-Mosolygott rám kedvesen.-Szeretlek!Teljes szívemből.Örökké!

-Mert...Velem már annyiszor, de annyiszor tették ezt...Nem bírnám ki, hogy...elhagyjanak.-Mondtam halkan.

-Én soha nem tennék veled ilyet, Carly!-Simogatta meg az arcomat.-Amit Én érzek irántad...Az több, mint szerelem.Nekem te vagy az életem!-Mondta majd ismét megcsókolt.-Bevésődtünk, örökké...-Suttogta, alig hallhatóan.

-Mit mondtál?-Kérdeztem.-Bevésődtünk?!...Az mit jelent?

-Szóval te nem tudsz rólunk semmit sem?Rólunk, Quilute-okról?

-Nem...De most hogy felhoztad mondd is el kérlek!-Mondtam majd megfordultam.

Így farkasszemet néztem vele...Az őszinte szerelmemmel...