Mélyen az erdőben sétáltam...Érdekes volt de nem volt bennem félelem, hiába éreztem, hogy kéne...-Jake!!!Jaaakeee!-Kiáltoztam.
Erre egy farkas vonyítás jött a hegyek lába felől.
Mt sem hezitálva nekilódultam és rohanni kezdtem a hang irányába.
-Jake!!!Jake?!?!-Kiáltottam zihálva majd egy jó hosszú futás után, mikor már mind a két oldalt szúrt neki dőltem egy fának.
Az egyik, velem szemben lévő bokorból motoszkálás hallatszott.
-Jake?...-Suttogtam.
A bokorból egy vörös farkas hatalmas feje bukkant ki.Boldogan oda rohantam.
-JAKE!!!-Skoltottam majd átöleltem vastag nyakát.Ujjaimmal bele túrtam a puha, dús, meleg bundába.
Jake nyüszögött majd orrával megbökött.
-Bocsi csak...Féltettelek és...és...hiányoztál és...és...Annyira aggódtam!Hol a fenében voltál?!?!-Csattantam fel.
A farkas eltűnt és Jake jött vissza emberi alakban, felöltözve (amit fogalmam sincs hogy csinált...).
-Hol voltál Te bolond?!-Öleltem meg ismét.Most ő is vissza ölelt.
-Csak...Kellett egy kis idő...Gondolkodni.-Vont vállat.
Most láttam meg elgyötört, szomorú és fáradt arcát.
-Nem aludtál már egy jó ideje...Mi?-Simítottam végig a karján mire csak egy bólintás volt a válasz.-Mi a baj, Jake?...Nekem elmondhatod.
-Csaj ügy...Mind egy.-Vont vállat.
-Jake...-Fogtam meg forró kezét majd a szemébe néztem.-Bella?...
-Honnan tudsz Te...-Kezdett bele majd leesett neki.-Paul...És a srácok...-Morogta.
-Igen.De ez nem lényeg!Min veszekedtetek?-Kérdeztem.
-Hát tudod...Bellával elég közel állunk egymáshoz de Ő...Ő Edwardot szereti...Azt a vérszívót...-Morogta majd megremegett, mire én megszorítottam a kezét.-És én...Nem tudom Őt elengedni...Én szeretem Őt...Teljes szívemből.De ezt nem képes megérteni és...Elfogadni.Csak játszik velem...Amikor Edward elhagyta majd' egy évre akkor is én voltam ott neki.Az én vállamon sírta ki magát, velem volt mindig.És én meg segítettem neki kikerülni a hullámvölgyből.-Mondta halkan.-Erre Ő meg...Most a fejemhez vágta, hogy "Én szeretlek Jake, de ha választásra kényszerítessz Edwardot választom.Ami volt elmúlt.Edward itt van nekem...Nincs szükségem veszekedésre, de rád igen!Mert te vagy a legjobb barátom!"
-És...Mit mondtál neki?-Kérdeztem.
-Semmit nem tudtam, mert Edwarddal a sarkában elment.-Sóhajtott.
-Annyira sajnálom Jake...-Simogattam meg a hátát.-Tudom...Ezt könnyű mondani, de...Ő nem érdemel meg téged!Keress egy másik lányt...Bella aljas volt veled!Kihasznált!-Mondtam.
-Tudom én is, hogy igazad van de ez annyira nehéz...-Mondta halkan.-Még soha nem szerettem senkit igazán, de...Őt...Őt teljes szívemből szerettem...Szeretem...-Rázta meg a fejét.
-Tudom Jake...Tudom milyen rossz érzés az amikor a szerelmedet mással látod, de...Hidd el!Nem szabad rögeszmésen ragaszkodni egy álomhoz...Túl kell lépni, mert néha a dolgok mélyére kell néznünk, hogy tisztán lássunk és nem szabad megelégednünk azzal, hogy a felszínt kapargatjuk!-Mondtam komolyan.
-Mintha apámat hallanám...-Nevetett fel keserűen majd ismét megölelt.-Köszönöm Carly...-Suttogta a fülembe majd felálltunk.
-Vissza megyünk Emilyékhez?...-Kérdeztem.
Mire JAke bólintott.Én meg megfogtam a kezét és elindultunk vissza a házhoz.
